Baranya uniós fejlesztése számokban II. – megyei viszonylat

A Baranya vármegye fejlesztési helyzetét és presztízsét taglaló cikksorozatunk első részében (amit itt olvasható: Baranya uniós fejlesztése számokban I. | Invest In Baranya) azt vizsgáltuk meg, hogy a megye alulfinanszírozott-e au uniós források tekintetében más vármegyékhez képest, és ha igen, ez miben érhető tetten? A cikkben közölt adatok arra engedtek következtetni, hogy az 1 főre vetített fejlesztési forrásokban Baranya egyáltalán nem alulfinanszírozott – sőt, bizonyos mutatókban (1 főre jutó uniós támogatás a 2014-2020-as ciklusban) kimondottan kedvező, a 4. pozíciót foglalja el.

Mindezek tükrében érdekes azt látni, hogy a vármegyén belüli helyzet sokkal inkább árnyalt képet mutat.

A cikkben a 2022-as népszámlálás adataival dolgoztunk és a hivatalos, www.palyazat.gov.hu oldalon közzétett adatokat használtuk fel a transzparencia érdekében.

Alapvetések

Baranya az ország leginkább aprófalvas szerkezetű vármegyéje a maga 301 településével. lakosságszáma 354 022 fő, városokban a lakosság 59,9%-a, falvakban pedig 40,1 %-a él.

Járásonként a vármegye lakossága a következők szerint alakul:

Jól látható, hogy Baranya kimondottan megyeközpont-centrikus, hiszen a vármegye lakosságának 39,36%-a él Pécsett, míg közel fele, 48,84%-a pécsi járásban.

Fejlesztéspolitikai vonatkozásban ez egy rendkívül nagy kihívás, mert miközben a vármegye lakosságának gyakorlatilag fele a megyeközpontban vagy közvetlen környezetében él, addig a másik fele távolabb a vármegye többi részén, ráadásul az átlagosnál alacsonyabb településfejlettségi mutatókkal.

Míg tehát a pécsi agglomeráció jelentős, a megyébe jutó összes, nem agrárcélú uniós támogatás közel felére tarthatna igényt, addig a megye rurális térségeiben a felzárkóztatásnak kel prioritást élveznie. Ez a területfejlesztésben mindig óriási kihívás.

Arra is választ kívántunk találni, hogy létezik-e a köznyelvben csak „megyei kelet-nyugat ellentétnek” aposztrofált fejlesztéspolitikai kedvezményezettség a vármegye keleti része javára, avagy ez mindig is csak egy megalapozatlan teória volt?

Város és falu

A tisztán a vármegyébe érkező, itt felhasznált, megítélt uniós OP (Operatív Program) támogatások összege (kivéve a Vidékfejlesztési Programot) mintegy 312,45 milliárd Ft volt a 2014-2020-as időszakban.A fent felvetett Pécs-Baranya dilemmát némileg tisztázza a tény, ha megvizsgáljuk ez az összeg miként oszlik meg városok és falvak, valamint a pécsi járás és a vármegye többi része között.

A pécsi járás lakossága tehát a vármegye teljes lakosságának 48,84%-át adja és ezzel párhuzamosan ebbe a járásba érkezett a megítélt uniós támogatások 53,33%-a. Vagyis a fejlesztéspolitika (hellyel-közel) a megyecentrum esetében a lakosságarányos dotáció felé hajlik.

Ami a város-vidék érinti, ott már árnyaltabb a kép. Baranyában a lakosság 59,9%-a él városokban és 40,10%-a falvakban, ezzel szemben a városoknak az összes támogatás 71,53%-a, míg a falvaknak 28,47%-a jutott.

Azonban figyelembe kell venni, hogy a fő funkciók (gazdaság, közigazgatás, szolgáltatások, egészségügy, közép- és felsőfokú oktatás) legfőképpen a városokban érhetők el, így bár jelentősnek tűnik a városok „túlfinanszírozottsága”, ez a valóságban mégsem túlzó.

Van-e „megyei kelet-nyugat” ellentét?

Mielőtt folytatnánk, tisztázni szükséges, mi minősül a vármegyén belül keletnek és nyugatnak:

• tisztán nyugati járások: sellyei, szigetvári, szentlőrinci járások.
• Tisztán keleti járások: bólyi, mohácsi, pécsváradi járások

A fentieken túl muszáj külön kezelni az északi járásokat (komlói, hegyháti), a déli járást (siklósi) és természetesen a megyecentrumot. Ez azért fontos, mert így a végkövetkeztetések is érthetőbbek és módszeresebbek lesznek.

Az alábbi táblázatban azt foglaltuk össze, az egye baranyai járások mekkora forrást kaptak és az egy járási lakosra mekkora fajlagos mutatót jelent.

Tehát, ha a nominális adatokat nézzük, messze a pécsi járás kapta a legtöbb forrást, majd következik a mohácsi, komlói, siklósi, szigetvári, bólyi, sellyei, hegyháti, szentlőrinci és végül pécsváradi járás.

Lényegesebb azonban itt is az egy lakosra jutó uniós támogatást alapul venni, hiszen a területfejlesztés alapvetően emberközpontú, és a fajlagos mutatók jobban mutatják, hogy az adott járásnak valójában mekkora mértékű fejlődési eszköztára van.

Egy lakosra vetítve tehát a járásokban az uniós támogatások a következőképpen alakulnak:

Itt már jobban látszik, hogy fajlagosan a mohácsi és bólyi járások kapták messze a legtöbb uniós támogatást, őket jelentősen leszakadva követi sorrendben a pécsi, sellyei, szigetvári, hegyháti, komlói, siklósi, pécsváradi és végül szentlőrinci járás.

Tovább árnyalja képet, ha megvizsgáljuk az ún. szektoriális támogatás-eloszlást, külön a gazdaságfejlesztésben és külön a humánfejlesztésben.

A gazdaságfejlesztési célú támogatások eloszlása az egyes járások között táblázatos formában a következő:

Grafikonon pedig így alakul:

Jól látszik, hogy itt a pécsi járás támogatottsága fajlagosan is kimagasló (ez nem csoda, hiszen vármegye-centrum), őt követi jelentősen leszakadva a szigetvári, a bólyi, a komlói, a siklósi, pécsváradi, sellyei, mohácsi és legvégül a szentlőrinci járás.

Önmagában tehát a tipikusan keleti járások nemhogy túltámogatva lettek volna az uniós pályázatokban gazdaságfejlesztési célzattal, hanem nominálisan és fajlagosan is elmaradtak a nyugati (szigetvári), északi (komlói) és déli (siklósi járásoktól).

Ennek egyszerű az oka: a korábbi években megszerzett és hasznosult gazdaságfejlesztési támogatások birtokában a keleti járásokra már nem, de felzárkóztatási céllal a keleti, déli és északi járásokra a területi kiegyenlítés miatt jelentősebb forrásokat allokáltak.

Ami a humánfejlesztési támogatásokat illeti, itt a következőket azonosíthatjuk, szintén táblázatos és diagramos formában:

A pécsi járás szerepe a nominális összes támogatásösszegben természetesen itt is kiemelkedik a magas vármegyei lakosságarány miatt (48,84%), ám, ha a fajlagos mutatókat nézzük, sokkal árnyaltabb a kép.

Egy főre jutóan a sellyei járás kapta a legtöbb humánfejlesztési uniós támogatást, őt követik sorrendben a hegyháti, szigetvári, pécsi, siklósi, szentlőrinci, mohácsi, pécsváradi, komlói és végül bólyi járások.

Természetesen e mögött is színtiszta területfejlesztési logika adja az indokot: Baranyában a sellyei és hegyháti a két leginkább hátrányos helyzetű járás, következésképpen a (a felzárkóztatás miatt) ezekre (és harmadikként a szigetvárira) kell fordítani a legtöbb ágazati forrást.

Még egy fontos mutatót emelnénk ki, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) forráselosztását.

A TOP források vegyes céllal, de alapvetően a települések fejlesztése, hatékonyabb működtetése céljából kerültek kiosztásra és felhasználásra, ám itt nagy eltérések nem tapasztalhatók: nominálisam természetesen a pécsi járás kapta a legtöbbet, őt követi a mohácsi járás (a második legnagyobb népességű járás is), majd a komlói (ami egyben a harmadik legnagyobb népességű is), aztán a siklósi, szigetvári, hegyháti, bólyi, szentlőrinci, sellyei és pécsváradi járások.

Fajlagosan valóban Mohács kiemelkedik, de például a bólyi járás egyáltalán nem, és bár a sellyei és hegyháti járások alulprezentáltak, a szigetvári már egyáltalán nem.

Összegzés

Bár jól hangzik a vármegyei város-vidék ellentét hangoztatása, de a fejlesztéspolitika természete, a területi társadalmi dinamika és a gazdaság szerkezete  miatt egyáltalán nem azonosítható hangsúlyeltolódás a vidék kárára.

Ami pedig a vármegyei kelet-nyugat ellentétet illeti, a kép árnyalt:

1. Igen, a fejlettségi mutatók alapján a nyugati járások fejletlenebbek, mint a keletiek. Csakhogy hasonló mértékű fejletlenség tapasztalható a déli (siklósi) és az északi (hegyháti) járásokban is.
2. A felzárkóztatás már a 2014-2020-as ciklusban megindult, az adatok ezt egyértelműen megmutatták.
3. Ha mindenképpen valamiféle pólusellentétet kell meghatározni, akkor sokkal inkább releváns az a megállapítás, hogy az egyik pólust a megyecentrum és a keleti járások, míg a másik pólust a nyugati, déli és északi járások képezik.

Tény ugyanakkor, hogy a nyugati járások hatékony felzárkóztatásához a jelentős alapinfrastruktúra-fejlesztések nélkülözhetetlenek, ezért is van kiemelt jelentősége a Pécs-Barcs gyorsforgalmi útszakasz megépítésének.

Örökérvényű mondás a fejlesztéspolitikára és területfejlesztésre, hogy a világ mindig változik, ezért mindig van tennivaló.

Ez Baranyában sincs másként.