Szentlőrincen olyan megújuló energetikai beruházás működik, amely kézzelfoghatóan erősíti a település energiafüggetlenségét és ellátásbiztonságát: a városi távhőrendszer hőtermelését geotermikus hőközpont szolgálja ki, amely a korábbi földgázalapú távhő kiváltásával a helyben rendelkezésre álló termálvíz hőtartalmát hasznosítja. A rendszerrel mintegy 900 lakás fűtése geotermikus energiával történik, és a megoldás közintézmények csatlakoztatására is alkalmas.
A geotermikus hőtermelés műszaki alapját egy kútpár adja: a ~1800 méter mély termelő kútból érkező termálvíz hőmérséklete ~86–87 °C, maximális hozama ~25 l/s. A hő nem közvetlenül kerül a távhőkörbe, hanem a fűtőműben hőcserélőkön keresztül adódik át a távhőhálózatnak, így a termálvíz és a távhőközeg elkülönül. A lehűlt termálvizet a rendszer visszasajtolja a vízadó rétegbe (a visszasajtoló kút talpmélysége 1655 m), ami a hosszú távon fenntartható üzem egyik kulcseleme. A szentlőrinci geotermikus hőközpont léptékét jól jelzi, hogy a projektadatok ~3 MW nagyságrendű teljesítményt és 55 000 GJ kapacitást rögzítenek, miközben a távhőoldali hőátadási infrastruktúra több megawattos hőcserélői biztosítják a rendszer hálózati illesztését.
A geotermikus távhő legnagyobb előnye Szentlőrincen az, hogy a hőtermelés primer energiaigénye nem importált tüzelőanyaghoz kötődik: a működés középpontjában a helyi geotermikus hő áll. Ez üzemi-logikai értelemben azt jelenti, hogy csökken a földgázfelhasználás, vele együtt pedig az a költségkomponens is, amely a távhőtermelésben a leginkább ár- és ellátási kitettséget okozza: a földgáz beszerzési költsége. A rendszer működtetésének költsége természetesen nem „nulla” – szükség van villamos energiára, karbantartásra, üzemeltetésre –, de a hő előállításában a legdrágább és leginkább volatilis elem, a primer tüzelőanyag, érdemben háttérbe szorul. Emellett a geotermikus energia időjárástól független, 24/7 rendelkezésre álló hőforrás, ami a távhőellátás kiszámíthatósága szempontjából kiemelt érték.
A megújuló hőre való átállásnak környezeti haszna is van: a fosszilis tüzelőanyag kiváltásával mérséklődik a helyi légszennyező és üvegházhatású gázok kibocsátása, ami egy városi léptékű fűtési rendszer esetében nemcsak klímavédelmi, hanem levegőminőségi kérdés is. Szentlőrinc példája ezért túlmutat egyetlen beruházáson: azt üzeni, hogy Baranyában a megújuló energia nem elméleti célkitűzés, hanem működő, ipari szemlélettel megtervezett infrastruktúra, amely stabilabb hőellátást, alacsonyabb primerenergia-kitettséget és versenyképesebb települési környezetet teremt.
